Tartós változást szeretnék az életemben? El kell engednem két fontos dolgot: az önsajnálatot és hibáztatást. Nehéz elengedni ezeket a folyamatokat, mivel mindaddig áldozatok lehetünk. Valamilyen furfangos illúzió pedig azt az érzést kelti bennünk, hogy áldozatnak lenni jó és könnyű út. Ezt az érzést keltheti bennünk az, hogy rövid távon valóban előnyös lehet: együttérzést, szimpátiát válthat ki vagy elégtételt/ igazat kapunk másoktól. Pillanatnyilag nagy erőt adhat ez nekem… ha elismerik, hogy nekem nehéz, ha sajnálnak vagy igazat adnak nekem. Valójában ez a hamis elégtétel egy ördögi körben tart. Azok, akik e játszma részei (Önmagamat is beleértve), hosszútávon ahhoz járulnak hozzá, hogy stagnáljak.
El kell engednelek titeket, hamis barátaim…önsajnálat és hibáztatás! Nélkületek ijetsztő, hacsak nem jövök arra rá, hogy abban a hitben éltem melletetek, hogy én nem vagyok elég jó, nem vagyok elég értelmes, nem vagyok elég ügyes, hogy én döntsek a saját érdekemben!
Az esély arra, hogy én jobban legyek mindig is ott lappangott, csak át kellett vennem a kormányt! Felszabadító érzés, hogy nem a körülmények passzív elszenvedője vagyok, hanem részt vehetek abban, ahogy alakul az életem és érzelmi állapotom!
A felelősség vállalás hosszú távon olyan kapukat nyit meg előttem, amelyekről eddig lehet tudomásom sem volt.
Minden ott kezdődik, ha elkezdem lassan tudatosítani, hogy minden, ami eddig velem történt, csak velem történt így! Azaz, az én világnézetem, az én értékrendem és meggyőződéseim szűrőjén keresztül éltem meg és raktároztam el. Mindenki másban más élményként tárolódik ugyanaz az információ. Felteszem a kérdést…mi történik most velem?
Ez hatalmas lehetőség számomra. Ha elkezdek megfigyelőként viszonyulni a gondolataimhoz, felismerni, hogy melyek az egészségtelen és melyek az egészséges gondolatmenetek, akkor hatalmamban áll megváltoztatni, hogy egy adott esemény hogyan érint engem és hogyan viszonyulok hozzá!
Húha! Ezek szerint egy teljesen új világ tárulhat elém, anélkül, hogy egy másik bolygóra, földrészre kellene menekülnöm!
Ha nincs hibáztatás én önsajnálat akkor egy dolog maradt hátra: megkérdezni saját magamtól, mit szeretnék az életemben és cselekedni.
Wellmann Szőcs Orsolya 