Előfordul, hogy azon kapja magát, hogy gondolatban Önmagát ostorozza? Egy szó miatt, amelyet meggondolatlanul ejtett ki; egy határidő miatt, amelyet nem sikerült betartani; egy tévedés miatt, amelyre most jött rá, hogy elkövetett a múltban? Ez egy rendkívül negatív, nyugtalanító és gátló folyamat, amely önmagát fenntartja.
A belső monológom, ahogyan gondolataimban Önmagamhoz viszonyulok, gyengíthet vagy erősíthet engem. Itt van egy pár gondolat, amely szerintem mozgósítja a belső energiáinkat:
Hálás vagyok a tudásért amelyre tanulás és az életutam által felkínált leckék során tettem szert.
Céltudatos vagyok és minden esemény és cselekedetem fejleszt és a céljaim felé vezet.
El tudom érni a céljaimat lépésről lépésre haladva és kitartóan tanulva.
Örömmel nézek a mai nap és jövőm felé és kíváncsian fedezem fel benne az apró örömöket.
El tudom fogadni, hogy a hibáim és a múltam ugyanúgy részeim mint a sikereim, a jövő és a jelen, ettől fogva nem határoznak meg teljesen, mint személy.
Szerethető vagyok és méltó ahhoz, hogy tisztelettel viszonyuljak másokhoz, valamint ők is hozzám.
El tudom fogadni, hogy nem fog mindenki mindig úgy viszonyulni hozzám, ahogy szeretném, de ettől eltekintve én tisztelettel vagyok mások és Önmagam iránt.
El tudom fogadni, hogy nem minden az elképzeléseimnek megfelelően alakul és rugalmasan alkalmazkodok a jelenhez, felismerve a benne rejlő lehetőségeket.
Azt választom, hogy kiegyensúlyozott és céltudatos legyek helyzettől függetlenül.
Wellmann Szőcs Orsolya 