Önismereti útra kelve számos kérdéssel szembesülünk. Miért keltem most önismereti útra? Miért most keltem önismereti útra és … miért keltem önismereti útra most? Már csak ez az egyszerű szójáték is szemléletesen bemutatja, hogy mennyire összetett kérdéssel nézünk szembe. És ez csak egy mondat.
Talán van egy életesemény, amely kiváltotta, hogy feltegyek kérdéseket magamnak és megpróbáljak összefüggéseket találni. Csodálatos, hogy egy esemény alapján, mely egy jéghegy csúcsa, milyen mélyre tudunk eljutni. Egészen az alapokig.
Melyek az alapmeggyőződéseim, hogyan alakultak ki? Az alap meggyőződéseim mentén hogyan érzek bizonyos emberi tulajdonságok, elvek, jelenségek, kultúrák… a világ iránt? Az attitűdjeim mentén hogyan szerveződnek a szabályok, amelyek szerint cselekszem, és törekszem jó ember lenni? Ezek alapján milyen elvárásaim vannak másokkal/ a világgal szemben? Mi történik, hogyha nem tudnak ezeknek megfelelni vagy éppen én nem tudok megfelelni ezeknek? Mindez hogy sűrűsödik a jelenben egy jelenetbe, amikor örvendek, búsulok vagy izgatottan várok valamit?
A csodálatos az, hogy ezekre vagy ehhez hasonló kérdésekre mindenki más válaszokat ad és mindenkié egyformán igaz és jelentős.
Hogy tudom feldolgozni úgy a múltamat/történteket, hogy az megerősítsen és megtaláljam az egyensúlyomat? Megkérdezzük ezt magunktól, amikor zaklatottak vagyunk és azt vesszük észre például, hogy munkában az elvárások ugyanazok és fel kell zárkózni.
Önismereti utunkon megismerkedünk a jelenlegi érzelmeink és viselkedésünk történetével. A történeteket tudatosítva megértjük a jelenlegi állapotunkat és ennek köszönhetően változtathatunk a jelenünkön, megszakíthatunk ördögi köröket, amelyek eddig gátoltak a fejlődésünkben és kiegyensúlyozottabbá válhatunk.
Ön hol tart az útján?
Wellmann Szőcs Orsolya 
CONGRATULATIONS!!!
KedvelésKedvelés