Beszélgetések során gyakran azt veszem észre, hogy létezik egy általános negatív attitűd az emberek körében a múltbeli hibáikkal szemben. Ez a negatív attitűd előfordul, hogy további pszichológiai jelenségekkel jár együtt: külső kontroll hit, szorongás, negatív énkép, alacsony önbecsülés, rugalmatlanul szigorú elvárások önmagunkkal szemben. Továbbá feltételezi, hogy bizonyos kognitív torzítások aktívak (például : negatív szűrés, fekete-fehér gondolkodás és más kognitív torzítások ).
Erről mindig egy gyógyítómese jut eszembe (George W. Burns – 101 Povești vindecătoare pentru adulți / 101 healing stories for adults). Egy pszichológustól megkérdezik, hogy ennyi év tapasztalat után visszagondolva hogyan viszonyul a kezdő éveiben elkövetett hibáihoz. A pszichológus azt válaszolja, hogy ő mindig törekedett a legjobb tudása szerint dolgozni és segíteni, úgy ahogy most is. Az, hogy a múltbeli hibáinkat fel tudjuk ismerni, tulajdonképpen a fejlődésünk mellékterméke.
A legnagyobb dolog, amit tehetünk az, hogy minden nap a legjobb tudásunk szerint cselekedjünk és adjunk hálát, ha felismerünk egy múltbeli hibát: a fejlődésünk jele! Ma is a legjobb tudásunk szerint cselekszünk: nem tökéletesen, hanem egyre több tapasztalattal!
Visszagondolva tudni fogjuk ezt: a legjobb tudásom szerint cselekedtem és hálás vagyok, hogy most még több bölcsességre tettem szert!
Wellmann Szőcs Orsolya 
Hozzászólás