Ferde Tükör: az irigység.

Felkérést kaptam arra, hogy írjam le a gondolataimat az irigységgel kapcsolatosan. Egy hét gondolkodás eredménye: a Ferde Tükör. Ebben a bejegyzés – sorozatban hat destruktív érzelemmel fogok külön-külön foglalkozni kognitív terápiás szempontból. Ezek a következők: szorongás, düh, irigység, depresszió, szégyen, bűntudat.

Egy kérdés mindig el fog hangzani: mit mond ez az érzelem rólam?

Amint már említettem korábbi bejegyzéseimben (Egy gyökeresen új szemléletmód Kognitív viselkedésterápia) amikor érzelmi problémákkal szembesülünk ez mindig introspekcióra való felhívás kell legyen. Ezek az érzelmek leggyakrabban azt jelzik, hogy önmagunkba kell tekintsünk és válaszokat keressünk arra, hogy MINKET miért érint ÍGY az adott helyzet?

Milyen érzés tölt el, amikor találkozok egy nálam valamilyen téren sikeresebb személlyel? Biztonságban él szerető kiegyensúlyozott családi környezetben, boldog baráti- és párkapcsolata van, tisztelik és elismerik, ugyanakkor karrierjében is halmozza a sikereit. Csodálat, tisztelet, irigység…?

Amíg tagadásban élek, nem tudatosítom ezeket az érzelmeket és nem ismerem el őket. Bármelyik érzelem elismerése feltétel nélküli önelfogadást igényel! Abban a pillanatban, amikor elismerem, hogy csodállak vagy irigy vagyok rád, felvállalom egyúttal azt is, hogy sebezhető,  gyengeségekkel is rendelkező ember vagyok! (Éppen ez a felismerés és ennek elfogadása tesz erősebbé és érzelmileg kiegyensúlyozottabbá). Bár mindkét érzés a gyengeségeimre mutathat rá, lényeges különbség van a két érzés között.

Egy kiegyensúlyozott és egészséges énképpel rendelkező személy elfogadja, hogy vannak erősségei és gyengeségei. Ebből az következik, hogy elfogadja hogy vannak nála bizonyos területeken rosszabbul és jobban teljesítő személyek. Egy általa kitűnőnek tartott személlyel való találkozás csodálatot vált ki és motivációként szolgál a fejlődésre és tanulásra. Érdeklődünk felőle, segítségét kérjük. Ez esetben tehát a csodálat konstruktív.

Az irigység ezzel szemben destruktív lehet, mivel közvetetten meggátol a fejlődésben. Az irigyelt személy ellenszenvet vált ki: elkerüljük a társaságát, nem kezdeményezünk vele beszélgetéseket. Ez az elkerülő viselkedés a saját problémáink tagadását eredményezi, segítség elutasítását és tanulás megnehezítését. Tehetetlennek érezzük magunkat.

Elismerni az irigység érzését összetett feladat, mert társadalmilag nem elfogadott megnyilvánulás. Az elvárások szerint örvendeni kell/illik mások sikereinek, jóllétének. Ennek ellenére feldolgozni egy közeli barátunk vagy rokonunk sikereit néha nagyon összetett feladat lehet. Ismerősök vagy sztárok sikerei pedig ellenszenvet válthatnak ki attól eltekintve, hogy ők milyen emberek.

Ilyen helyzetbe kerülve kialakulhat egy ördögi kör, amelyet az önvád indít el. Elítélem önmagamat azért, hogy irigy vagyok. Az elvárásom az lenne, hogy örvendeni tudjak másoknak és nekem is sikereim legyenek. Ezek a gondolatok mind az ördögi körben tartanak.

Jön tehát a kérdés: mit mond ez az érzelem rólam? Mi az, amit nem tudok önmagamban elfogadni és meggátol abban, hogy szeressem önmagamat? Melyek az erősségeim, amelyeket figyelmen kívül hagyok és nem építkezek rájuk? Ehhez hasonló kérdésekre indulhatok el belső utaimon választ találni.

Miért ne kérhetnék segítséget ennek az érzelemnek a feldolgozásához? Ha úgy érzi az irigység uralja a kapcsolatait, írja meg nekem kérdéseit bizalommal.