Segítek! Vajon rajtad, vagy magamon?

Sokat gondolkodtam azon, hogy hogyan közelítsem meg ezt a témát. Segíteni egyet jelent, mégis mindenki másképp viszonyul a segítéshez. Ezt rengeteg tényező befolyásolhatja, beleértve mélyen gyökerező korai tapasztalatoktól kezdve a napi hangulatunkig terjedő faktorokat. Ugyanakkor, eltekintve attól, hogy egy egyén, vállakozás, egyesület, város vagy ország található a segítő szerepben, a segtítőt leggyakrabban ez mások előtt jó színben tűnteti fel.

Ennek ellenére előfordul, hogy a segítő jó szándékai nincsenek értékelve, vissza vannak utasítva vagy ellenséges reakciót váltanak ki. Ha “túl sokat” segítünk, akkor pedig megkérdőjelezik, hogy őszinte a szándék, vagy kötelességből tesszük és nincs értékelve?

A segítségem úgy tűnik romboló hatású. Ez egy gyakori jelenség, amit megfigyelhetünk vagy megtapasztalhattunk saját életünkben. Hiába próbálunk tanítani/gyakorlati segítséget nyújtani, problémát megoldani, lelki támaszt vagy anyagi segítséget felajánlani, vissza van utasítva. Hogyan segítsünk “jól”? Ha azt tapasztaljuk, hogy segítséget akarunk nyújtani valamilyen formában és az többszörös próbálkozás után vissza van utasítva vagy ellenszenvet vált ki, elgondolkodhatunk egy pár kérdésen: felajánlottam a segítségem? Megkérdeztem, hogy miben segíthetek? Ki örvendene ennek a segítségnek? Gyakran azt a választ kapjuk, hogy én… Valamilyen okból ez a segítség rajtam segítene. A kötelességtudatomon, a lelkiismeretemen. Ha igazán segíteni szeretnék, segít, ha megkérdem, mi az, amit elfogadna részemről a segített személy?

Önfeláldozónak tartanak. Hallani, hogy mondják…”mindig a jókat használják ki”. Gyakran tapasztalom, hogy egoistának vannak tartva emberek, akik magukra is gondolnak. Mások önmagukat ítélik el azért, ha nem segítenek mindenkinek vagy ha előfordul, hogy önmagukra szánnak egy kis figyelmet. Elmélkedni lehet azon, hogy mennyire tartom másokkal egyenlően értékesnek és mennyire fogadom el önmagam?

Megtalálni az egyensúlyt az “adok” és “kapok” között összetett spirituális cél. Mindkét felsorolt esetben a segítség a segítőről kezd szólni (a nem kért segítség és önfeláldozás). Ha megtaláljuk az egyensúlyt, akkor igazi odafigyeléssel és hatékonyan tudunk segíteni, úgy, hogy mindkét fél értékesnek fogja ezt érezni.

Önök esetében merrefele billen a mérleg?